Popovics Tibor Miklós: "A ruszinság Európa része"


"A Kárpát-medencei etnikai keveredés tipikus produktuma vagyok. Magyar, ruszin, szerb, horvát, olasz gyökereim vannak, őseim között voltak pravoszlávok, római és görög katolikusok" – vallja magáról az 1938-ban az Ung megyei Sóslakon született, jelenleg Budapesten élő Popovics Tibor Miklós, az Ébresztők Ruszin Kulturális Egyesület elnöke, a magyarországi Ruszin Kutatóintézet igazgatója.

Középfokú tanulmányait Kárpátalján végezte, diplomáját a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte, ugyanitt védte meg disszertációját a nyugati országok gazdasági földrajza témakörben. 1969-ben települt át Magyarországra. Többek között a budapesti élelmiszeripari kutatóintézetben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tevékenykedett. Számos földrajztudományi, etnográfiai szakmunka szerzője. A magyarországi ruszin közösség egyik vezetője.

– A hivatalos adatok szerint hány ruszin él Magyarországon?

– A legutóbbi népszámláláskor ezerkétszázan vallották magukat ruszinnak. Ezt négy mutató alapján határozták meg. Figyelembe vették az anyanyelvet, a családban, illetve a munkahelyen leggyakrabban használt nyelvet és a nemzetiség önbevallását. A becslések szerint jelenleg legalább hatezer ruszin él Magyarországon.

– Köztudott, hogy a ruszinság egy része a mostani Magyarországon őslakos.

– Igen. E tekintetben az általam vezetett kutatóintézet is feltáró munkát végez. A legruszinabb falu a Sárospatak melletti Komlóska, ahol a lakosság kilencvenöt százaléka mind a mai napig ruszin, Kazincbarcika környékén is jelentős számban élnek olyan nemzettársaim, akik évszázados gyökerekkel rendelkeznek.

– Milyen az őslakosoknak tekinthetők és a néhány évtizede betelepültek aránya?

– Kutatásaim szerint – megjegyzendő, hogy sokan nem értenek velem egyet – a jelenlegi Magyarországon a ruszinságnak három csoportja van. Az egyik az úgy- nevezett őslakosok, ők főként Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élnek. Levéltári bizonyítékok szerint legalább a XVII. század óta élnek lakóhelyükön. Számuk különösen a Rákóczi-szabadságharc leverése után nőtt meg. Ez érthető is, hisz akkor a fejedelem ruszin katonái közül sokan kénytelenek voltak elhagyni lakhelyüket, és Szabolcs, Borsod megyébe húzódtak. A ruszin jelenlétet igazolja egyebek mellett, hogy ezeken a vidékeken akkor és most is jelentős a görög katolikusok száma. A második csoportot az első és a második világháború alatt és közben betelepültek alkotják, a harmadikat pedig azok a ruszinok, akik a magyarországi rendszerváltozás után jöttek át elsősorban Kárpátaljáról. Jelenleg – szerintem – ez utóbbi a legnépesebb csoport, akár négyezren is lehetnek.

– Az ő tekintetükben a nemzetiségi hovatartozás ugyancsak problematikus...

– Ez is tény. Érdekes módon, az áttelepülés után sokan az ukrán közösséghez csatlakoztak. Idővel, mivel az ukrán mozgalom három csoportra oszlott, egy részük a ruszinság felé orientálódott. Külön próbáltak érvényesülni azok, akik Kárpátaljáról jöttek, külön a nyugat-ukrajnaiak – ezek egyébként a legerősebbek –, s elkülönültek a keleti és déli régióból kivándoroltak.

– Köztudott, hogy sok országgal ellentétben Ukrajna nem ismeri el a ruszinságot, mint önálló nemzetet.

– Az én ismereteim szerint Ukrajna a világ utolsó állama, ahol hivatalosan még nem történt meg a ruszinság elismerése. Pedig a ruszinság Európa része.

– Ebből adódik a kérdés: milyen a viszony Magyarországon az ott élő ukránok és ruszinok között?

– Én azt mondanám, hogy sokkal békésebb, mint Kárpátalján. Nyolc évig voltam a Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány ruszinok által delegált kurátora, s a tanácskozásokon általában mellettem ült Hartyányi Jaroszlava, aki az ukránokat képviselte. Az első perctől megállapodtunk, hogy nem acsarkodunk egymásra. Nagyon békésen működtünk együtt. Én támogattam az ő pályázataikat, ő a mieinket. Kölcsönösen meghívtuk egymást a rendezvényeinkre. Tehát a viszony normális, békés volt.

– Az ön által képviselt, vezetett szervezetek részesülnek magyarországi állami támogatásban?

– Az Ébresztők Egyesület és a Magyarországi Ruszin Kutatóintézet, mivel mindkettő civil szervezet, állami támogatásban nem részesül. Viszont a pályázati rendszer jó. Tudományos konferenciák lebonyolítására és könyvkiadásra általában sikerrel pályázunk.

– A kisebbségi önkormányzatok, így a ruszinoké is, részesül költségvetési támogatásban?

– Igen. Úgy emlékszem, hogy jelenleg ötvenkét helyen létezik ruszin kisebbségi önkormányzat. Igaz, egyesek azt állítják, hogy bizonyos okokból ott is létrejöttek ezek a testületek, ahol nincs olyan, aki beszél ruszinul, de még olyan sem, akinek ilyen gyökerei lennének.

– A logika és a történelem alapján a magyarországi ruszinok Kárpátalját egyfajta anyaországnak is tekinthetik.

– Ez valóban így van.

– Milyen a kapcsolatrendszer a kárpátaljai és a magyarországi ruszin szervezetek között?

– Azzal kezdem, hogy pontosan tudom: a kárpátaljai ruszin mozgalom sem egységes. Engem korábban egyik és másik oldal is megpróbált a maga pártjára állítani. Határozottan kijelentettem: sem a Szojmnak, sem a Narodna Radának nem adok semmilyen prioritást. Minden mozgalommal jó viszonyt kívánok fenntartani. Mint kutató pedig – mivel a ruszin néprajz, a ruszin történelem kérdéseivel foglalkozom – mindenkit az egyetértésre buzdítok. Mindenkivel szívesen megosztom ismereteimet, rendelkezésre bocsátjuk konferenciáink anyagait.

– Egyes ruszin politizálók szerint Kárpátalján egymilliónyi ruszin él. Ön szerint mennyi a ruszinok száma?

– Kutatásaim szerint legalább hétszáz-nyolcszázezer ruszin gyökerű ember él Kárpátalján.

– Viszont ennél jóval kevesebben vallják magukat ruszinnak.

– Igen. Ez egy érdekes kérdés. Emlékezetem szerint a legutóbbi népszámláláskor Ukrajnában mintegy tízezren vallották magukat ruszin nemzetiségűnek. De, egyrészt a nemzetiségre vonatkozó kérés is kicsit félrevezetően volt feltéve, nem is beszélve arról, hogy az adott körülmények közt sokan nem merték vállalni ruszinságukat. Mindezek ellenére, mint kutató, mint történész azt állítom, hogy a gyökerek a döntőek. Ha valakinél a ruszin ősök kimutathatók, az ruszinnak tekinthető. Más kérdés, hogy ő milyen nemzethez tartozónak vallja magát jelenleg. Úgy tűnik, hogy Kárpátalján a többség az állam nyelvéhez, a többséghez próbál igazodni, és ezért ukránnak vallja magát.

– Mit lehetne tenni a ruszin öntudat erősítése érdekében?

– Optimista vagyok. Éppen ezért óvom a kárpátaljai ruszin vezetőket, ismerőseimet a taktikátlan harctól. A direkt konfrontáció nem célszerű, mert a kérdés úgyis megoldódik. Mert ha Ukrajna az Európai Unióhoz akar csatlakozni, akkor kénytelen elismerni a ruszinságot, mint külön szláv népet, és a ruszint mint önálló nyelvet. Szerintem ez a kérdés idővel békés úton oldódik meg.

– Félő, hogy Ukrajnát nem holnap, s talán nem is holnapután veszik fel az EU-ba...

– Ez igaz. Viszont készen kell állnunk. E tekintetben nagyon hasznos lenne a ruszin–magyar kapcsolatok további erősítése.

– A kárpátaljai ruszinság körében is egyre erősödik az autonómia-törekvés. Ön szerint ez összehangolható a "békés úttal"?

– Valamilyen autonómiára mindenféleképpen szükség van. Nem csupán a ruszinság, hanem a magyarság számára is. Ugyanis, ha Kárpátalja, vagy annak egy része – a magyarság esetében az általuk többségben lakott járások – autonómiát kapna, akkor Ukrajna Alkotmányába is be kellene iktatni egy olyan passzust, amely kötelezné a központi és a helyi vezetést arra, hogy költségvetési támogatást nyújtson nemcsak a gazdaság fejlesztésére, hanem kulturális célokra is.

– Territoriális vagy kulturális autonómiára gondol?

– Itt mind a kettőre szükség lenne, mert egymaga a kultúra fejlesztésének szabadsága nem biztosítaná a pénzügyi támogatást.

– Visszatérve a kárpátaljai ruszinsághoz. Ismereteim szerint nem elsősorban a megyei, hanem a központi vezetés idegenkedik az elismerés gondolatától.

– Több vezető ukrán kutatóval, néprajzossal is kapcsolatban állok. Érdekes módon többségük korábban nem idegenkedett a ruszin önállóság gondolatától, egyértelműen nem utasította el a ruszin nemzettudatot. Most viszont akadémiai szinten is az az álláspont, hogy ruszin nemzet nem létezik, ruszin nyelv nincs. A Szovjetunió idején jóval toleránsabban álltak ehhez a kérdéshez. Egyébként most nem tudományos alapon kérdőjelezik meg a ruszinság létét, hanem azt hangoztatják, hogy ez szeparatizmus, a kérdés felvetése önmagában veszélyezteti az ukrán állam egységét. Szeretném megjegyezni: az uralkodó európai politikai irányvonaltól idegen minden nemzetiségi alapon gerjesztett indulat, így az ukrán államnak sem kell attól tartania, hogy a ruszinság elismerése szakadást okozna, veszélyeztetné az ország területi egységét. Ha Kárpátalja, vagy annak egy része autonómiát kapna, ez nem járna együtt azzal, hogy kiválna az egységes Ukrajna kötelékéből.

Horváth Sándor
Minden jog fenntartva © 2008 Kárpáti Igaz Szó

Комментарии

Популярные сообщения